Nyughatatlan gyerekként vártam már a túra kezdetét, mert nagyon kíváncsi voltam a Petőfi Túrakör csapattagjaira, és a Felső-Kiskunságban sem jártam még ez előtt.
Szent István ünnepének reggelén elkezdtük a vándorlásunkat az Árpád útján, és a kezdeti viszontagságoknak már nyoma sem volt. Szerencsére a sors most is jó társaságba terelt bennünket, és a majd 40 fokos napsütés ellenére sikerült jó hangulatban végig kérdezz-felelekeznünk a távot. A Petőfi versét megihlető Kutyakaparó csárdánál pedig a túrázó mivoltom egyik legnagyobb megtiszteltetését élhettem át, ugyanis mi helyezhettük fel a koszorút a híres költőnek emléket állító tábla mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése