1722 és 1770 között betelepített
sváb családok kezdtek intenzív művelésbe fogni a Duna-Tisza közi Hátság és
a Dunamenti-síkság határán. Ennek köszönhetően a löszös tereplépcsős terület egésze
művelésre került, szinte csak a meredek lejtőkön, a víz által kialakított
löszvölgyek oldalaiban lelhetünk rá az itt egykor virágzó élővilágra.
A Császártöltés átellenes pontján található Vörös mocsárból leszivárgó vizek útján
táplálják az itteni mocsárréteket, nedves kaszálókat, lápréteket és nádasokat.
Kosborok és nőszirom félék díszítik az
egykor vízjárta vidéket. A löszpartok meredek falába pedig előszeretettel fészkelnek a trópusi színekben pompázó gyurgyalagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése