„Láttam, Visegrád, büszke tornyaid
Királyi bérctetőn,
Dacolva annyi század vészével,
Fönn állni még merőn.
És tisztelettel hajtom meg nyakam,
Hogy láttalak,
Multunkba inlő szent emlékjelek,
Ti ős falak!”
Királyi bérctetőn,
Dacolva annyi század vészével,
Fönn állni még merőn.
És tisztelettel hajtom meg nyakam,
Hogy láttalak,
Multunkba inlő szent emlékjelek,
Ti ős falak!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése