Nagybörzsöny körül nagyobb szőlőterületek húzódtak, ezek neveivel a régebbi kataszteri térképeken vagy a mai turistatérképeken találkozhatunk. A halastó feletti hegyen még a mapi napig kivehetőek a régi teraszok, ahol valamikor szőlő zöldellt.
Az Esterházy család irataiból tudjuk, hogy a 18. század elején „veres és fekete török szőlőt” termesztették itt. Később az uraság ezt a szőlőfajtát betiltatta, és helyette a „magyar fehér” fajta telepítését szorgalmazta. A 19. századtól már több fajta is megjelent itt, Keleti Károly feljegyezte a fehér és fekete tökszőlőt, az ökörszemet, a polhost, de megtalálható volt a vidéken még a dinka, frankus, fehér góhér, Margit fajták, valamint a sárfehér, a kadarka, a juhfark és a pákota. A filoxéravész után a direkttermő fajták kerültek túlsúlyba Nagybörzsönyben. A nemes fajtákat Pongrácz gróf majorságából hozták a nagybörzsönyiek. Így jelent meg először a furmint, majd a rizling, a saszla, a muskotály és az oportó. A környéken is ezek a fajták terjedtek el, de megjelent továbbá a kecskecsöcsű, a kövidinka, a pozsonyi fehér és fennmaradt a juhfark és a kadarka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése