„Kár, kár, kár.
Örökké dalolna bár,
sose lenne szebb hangja már.
Sötét kámzsáján napsugár,
s dalol szíveszakadtáig,
száz évig, szíveszakadtáig.
Fekete az öreg holló,
az én kedves madaram,
fel a Napba, fel az égbe
dala károgva suhan.”
„Kár, kár, kár.
Örökké dalolna bár,
sose lenne szebb hangja már.
Sötét kámzsáján napsugár,
s dalol szíveszakadtáig,
száz évig, szíveszakadtáig.
Fekete az öreg holló,
az én kedves madaram,
fel a Napba, fel az égbe
dala károgva suhan.”
Örökké dalolna bár,
sose lenne szebb hangja már.
Sötét kámzsáján napsugár,
s dalol szíveszakadtáig,
száz évig, szíveszakadtáig.
Fekete az öreg holló,
az én kedves madaram,
fel a Napba, fel az égbe
dala károgva suhan.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése