„A régi népi gyógyászat külsőleg alkalmazta, sebeket gyógyítottak vele. Farkasfülnek, farkasgégevirágnak, pipavirágnak is nevezték. A virágok igen szokatlan megjelenésűek. Szára felálló, nem ágazik el, mindvégig kopasz. Hosszú nyelű levelei szórtan helyezkednek el. Tojásdad-háromszög alakúak, csúcsuk tompa, szélük ép, hamvas felületűek. Sárga, olykor fehérnek tűnő virágai a levelek hónaljában nyílnak. Alakjuk igen érdekes: alsó része kiöblösödik, a szirmok csővé módosultak. A rendhagyó virágszerkezet célja a rovarok megfogása. Azonban nem emésztik meg őket, csak a megporzáshoz van szükségük rájuk. Megporzás után a párta belsejében lévő szőrök, amik eddig gátolták a kijutást, elhervadnak, így szabad út nyílik a megporzó előtt. Termése dió méretű, gömbölyded tok. Megdörzsölve az egész növény erős, kellemetlen szagot áraszt. Május-szeptember hónapokban találkozhatunk vele nedves talajú helyeken: ligeterdőkben, patakparti magaskórósokban, ártereken.” (novenyhatarozo.info)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése