„Hej puszta, puszta, nagy bugaczi puszta:Hej de nagy vagy mint a mönnyég maga:Halandó szem be nem láthat téged:Csikós, gulyás, futóbetyár nem éri a végöd.
Messzi tekint a karcsú kútágas;Magos hogy én gomb helyett ül a sas:Furulyaszó hallik le a dombról,Hosszú kürtszó az itató kútról.”
(Bugaci bordal)
Nem mehettünk el a Kiskunsági Pirossal úgy Bugac mellet, hogy nem időzünk az itteni megannyi csoda felfedezésére még egy napot.
Egy kicsit szomorkásan kezdődött a reggelünk, ugyanis az egykoron itt kanyargó kisvasút, míg üzemelt pont a bugaci romantikának adta meg a sava-borsát. Érdekes, hogy a gyaloglásunk során háromféle különböző alföldi tájformát is érintettünk. Míg a túránk kezdetén vegyes fás erdőkben sétáltunk, s a közepén a pusztáé volt a főszerep, a nap végén pedig egy homokbuckás kaland várt reánk.
Bugac – Alföldfásítási Múzeum – Bugac-Felső (P+) – Határhalom – Hittanya – Boróka tanösvény – Pásztormúzeum – Bugac-puszta (P) – Bugaci Csárda – Bugac-Felső (Z) – Farkasordító-domb – Bugac
Táv és szintemelkedés:
29 km/ 73 m
Édes november |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése