Kék pásztor/karcsú pásztorszitakötő (Orthetrum coerulescens)

A kék pásztor dús növényzetű erek, kisebb patakok, és árkok lakója. A szitakötőfaj kifejlett hímjének potroha és tora hamvaskék, ellenben a nőstények sárgák, és a potrohuk közepén vékony fekete vonal húzódik.

Zöld légivadász/ fürge légivadász (Erythromma viridulum)

A zöld légivadász országszerte gyakori, kedveli a dús hínárnövényzettel fedett vizeket.

A zöld légivadász könnyen összetéveszthető a fürge légivadásszal, de az utóbbi inkább május-júniusban, míg a zöld társa június után repül.

Tavi szitakötő/ barna óriásacsa (Anax parthenope)

A tavi szitakötő hazánkban főleg a síkvidékeken gyakori, ahol a sekély, gyorsan felmelegedő állóvizek környékén repked. A faj jellemzője a gyors, energikus repülés, és a hímek potrohán lévő élénk kék „nyereg”.

Óriás szitakötő/zöld óriásacsa (Anax imperator)

Az óriás szitakötő nálunk országszerte megtalálható, gyakran látható mezőgazdasági területeken is.

A szitakötő impozáns, nagytermetéről és élénk kék színéről könnyen felismerhető.

Tavi rabló/ kis rablószitakötő (Lestes virens)

A tavi rabló országszerte elterjedt, de a síkvidékeken gyakori csak. A szitakötő elmocsarasodott tavak és lápok környékén figyelhető meg. A jellegzetes szárnyjegye alapján jól elkülöníthető a család többi fajától.

Gyakori acsa/nyári karcsúacsa (Aeshna affinis)

A gyakori acsa Magyarországon országszerte megtalálható, de főleg az Alföldön lehet találkozni vele.

A szitakötő vadászat közben gyakran megfordul erdős, ligetes területeken, kertekben, és parkokban is.

Az acsafaj nőstényei halvány sárgásbarnák, míg hímek potroha fekete-kék.

Szép légivadász/azúrkék légivadász (Coenagrion puella)

A szép légivadász hazánkban a síkvidéki tavaktól, csatornáktól a hegyvidéki víztárazókig mindenhol előfordul. A karcsú szitakötő hímjének alapszíne kék, a nőstényeké pedig zöldesbarna.

Lápi szitakötő/lápi álarcos-szitakötő (Leucorrhinia pectoralis)

A lápi szitakötő főként kisvizeket kedveli, ezért elsősorban lápokban, holtágakban, és morotvákban fordul elő.

A szitakötőfaj nőstényét potrohán lévő élénksárga foltsorozatról, hímjét pedig a 7 szelvényen lévő nagyobb sárga foltról könnyen felismerhetjük. A lápi szitakötő védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Szőrös szitakötő/karcsúacsa (Brachytron pratense)

A szőrös szitakötő gazdag növényzetű, nádas-gyékényes állóvizekben, csatornákban, lápokban, és mocsarakban fordul elő. A szitakötőfaj mindkét nemének a torján szőrök láthatóak, erről kapta a faj a nevét is.

Mocsári szitakötő/kisfoltos laposacsa(Libellula fulva)

A Mocsári szitakötő közepes termetű szitakötőfaj, amely síkvidéki állóvizekben és lassú folyású folyóvizekben él. Az állatot sárgásbarna sötét foltos potroha miatt viszonylag könnyen beazonosítható.

Laposhasú acsa/közönséges acsa (Libellula depressa)

A laposhasú acsa síkvidéki állóvizekben, csatornákban, és vizesárkokban elterjedt. Az állat májustól augusztus elejéig repül, a leghamarabb feltűnő szitakötők egyike. A laposhasú acsát könnyű megkülönböztetni a többi szitakötőtől, ugyanis a potroha feltűnően széles és a hímé kék, a nőstényé pedig olajbarna.

Pataki szitakötő/pásztorszitakötő (Orthetrum brunneum)

A pataki szitakötő domb- és síkvidék lakója, de hazánkban nem gyakori faj. Az idősebb hímek teste egészében hamvas világoskék, a nőstényeké sárgás-halványbarnás, a potroh pedig feketés rajzolatú. A faj jellegzetes élőhelyei a többnyire jól fölmelegedő, sekély csatornák, szivárgók, víztárazók levezető árkai.

Közönséges szitakötő/barkós katona-szitakötő (Sympetrum vulgatum)

A közönséges szitakötő az egész országban elterjedt és gyakori. A szitakötő néha tömegesen előfordul ősszel, sőt az utolsó példányok az első komolyabb fagyokig is akár megfigyelhetőek. Az állat általában állóvizekben fejlődik, de a kifejlett példányok vizektől távol, réteken, kertekben, és tisztásokon is láthatóak.

Gyakori szitakötő/harántsávos katona-szitakötő (Sympetrum striolatum)

A harántsávos katona-szitakötő vagy más néven gyakori szitakötő nálunk országszerte megtalálható, főként sekély, jól fölmelegedő állóvizek és kisvizek környékén érzi jól magát. Megfelelő időjárási körülmények miatt akár késő őszig is repkedhetnek az idősebb példányok.

Sávos szitakötő (Calopteryx splendens)

A sávos szitakötőhazánkban leginkább vízfolyásoknál, folyóknál, csatornáknál vagy iszapos tavaknál fordul elő.

 Az állatot legkönnyebben fémesen csillogó kékeszöld színéről lehet felismerni.

Apró légivadász (Ischnura pumilio)

A  legkisebb szitakötőnk hazánkban szinte mindenhol megtalálható, de főként a síkvidéken gyakori. Az apró légivadász kedveli a különféle, eltérő jellegű kisvizeket, de a lassan áramló erekben is megtalálható. A faj folyamatos és gyors fejlődésű, ezért az extrém viszonyokhoz alkalmazkodik.

Déli szitakötő/skarlát szitakötő (Crocothemis erythraea)

A déli szitakötő sík vidékeinken gyakori faja, amely a dúsabb növényzetű állandó vizű tavakat és mocsarakat kedveli. Nagyon jellegzetes a hímek élénkpiros színe, amely által nem nagyon lehet semmi más fajjal összekeverni.

Kék légivadász/kéköves légivadász (Ischnura elegans)

A kék légivadász hazánkban szinte mindenütt megtalálható, igen gyakori szitakötő.

Az állat állandó vizű álló és lassabban folyó vizek környékén előszeretettel vendégeskedik, de napsütötte nyiladékokon és tisztásokon találkozhatunk vele.

Vízipásztor/feketefarkú pásztorszitakötő (Orthetrum cancellatum)

A vizipásztor elterjedt faj országszerte megtalálható. A szitakötővel az állóvizekben, lassú folyóvizekben találkozhatunk, leggyakrabban hímekkel. Az vizipásztor egy meglehetősen nagy szitakötő, amely tora sárgásbarna vagy sárga, szárnyjegye pedig fekete.

Fehér pásztor/fehérfarkú pásztorszitakötő (Orthetrum albistylum)

A fehér pásztor egész Magyarországon előfordul, a síkvidékek sekély vizeinél gyakori vendég.
A revírjüket őrző hímek gyakran tavak közelében lévő földutak nyílt felszínű részein pihennek, ahová járőrözés után rendszerint visszatérnek.