Kazári riolittufa bemutatóhely (2025)

A Cserhát északkeleti részén megbújó, főként a népviseletérő híres kazár határában található hazánk egyik féltve őrzött geoturisztikai attrakciója. A dombok között elterülő holdbéli tájnak is beillő területen egy látványos földtudományi kőzetanyag, a riolittufa kiömlése látható.

A kazári kőzet kb. 19-18 millió évvel ezelőtt keletkezett, heves és robbanásos vulkánkitörések során. Az itt kiömlő és lehulló vulkáni törmelék, hamu és por a hosszú évmilliók alatt kőzetté cementálódott. A terület mai lenyűgözően látványos formáját a lefolyó vizek vájták ki a kevésbé cementált riolittufában.

A Kazári Riolittufa vagy más néven Sáska-kő a Novohrad-Nógrád Geopark része. A szigorúan védett területen táblák segítik a haladási irányt, az információstáblák és térképek pedig a környék kialakulásáról adnak tájékoztatást.

Öreg tölgyfa (2024)

Tompapusztán látható egy védetté nyilvánított tölgyfa, amely korát 250-300 évesre becsülik. Ez a matuzsálem Békés megye, és a Körös-Maros Nemzeti Park gondozásában álló területek egyik legöregebb fája.

Purgly-kastély (2024)

Battonya külterületén Tompapusztán terül el az egykori Purgly-birtok, amely központját egy kastély állott.

Horty Miklós feleségének, Purgly Magdolnánka a testvére, Purgly Emil örökölte az itteni uradalmait, aki kastély építtetett a század forduló környékén. Akkoriban kápolna, iskola, hatalmas marhaistálló és egy szélmalom is állt a birtokon. A z uradalom a rendszerváltás követően major lett, a kastélyt pedig elbontották vagy átalakították. Tompapuszta a 80-90-es évektől pusztulni kezdett, és napjainkra már csak néhány épület maradt meg a virágzó tanyaközpontból.

Tompapusztai geodéziai mérőtorony (2024)

A tompapusztai alapponton 1982-ben épült egy 30 méter magas vasbeton geodéziai mérőtorony. 

A betonmonstrumoknak azonban napjainkban földmérési szerepe már nincs, viszont a tetejéről gyönyörű panoráma tárul elénk a battonyai határra.

Kőlyuk (2024)

A Székelykő oldalában 850 méter magasságban található a Kőlyuk, amely egy olyan üreg, amelynek nyílását egy sziklaív választja ketté. A szép természeti képződményen áthaladva egy hatalmas sziklaterembe lehet jutni, ahonnan szép kilátás nyílik a völgyre. Ez az ív miatt nevezik a helybeliek a sziklát hidasi Gesztegnek.

Székelykő (2024)

A Torockóra érkező turista figyelmét elsőként a Székelykő látványa ragadja meg, amely 1128 méteres csúcsa rögtön meghódításra ingereli az ide érkező vándort.

A torockói szikla nevének eredete a tatárjárás idejére tehető, ugyanis az ostrom alól a falut a székelyek ide mentették fel, akik ennek fejében megkapták a hegytetőn akkoriban álló várat és annak környékét. A hegynek csak a Torockó felőli oldala áll meredek és vadregényes, a Csegez község felé eső oldal viszont lankásan emelkedik. Mégis a Székelykő legnépszerűbb túraútvonala a 2000-es évek elején, egy hatalmas esőzést követően megnyílt meredek és vadregényes, törmelékes hasadék.

A Székelykő három főcsúccsal rendelkezik: ezek a Várkő vagy Várszikla (ez a tulajdonképpeni Székelykő), a csegezi Geszteg és a hidasi Geszteg. Az itteni csúcsokra jellemző a nagyon változatos domborzat, és a különböző összetételű kőzettani elemek, mint például a mészkő, homokkő, konglomerátum és vulkanikus kőzet. A Székelykő páratlan növényvilággal is rendelkezik, ezek egyrésze csak az Ural hegyein és Szibériában fordul elő még.

A 1128 méteres szikla tetején gyeptakaróval borított, vulkanikus kőzetből felépülő hegyhát húzódik. A tetőről a torockói völgy, a torockószentgyörgyi várrom és maga a település rajzolódik ki.

Tordai-hasadék (2024)

„A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke; itt egy hegylánc tetejétől a talapjáig kettérepedve.”

 (Jókai Mór)

A Tordai-hasadék Erdély egyik legismertebb, legnépszerűbb természeti látnivalója, amely egy kettéhasadt hegy között haladó túraútvonal.

A hegyek között található mészkő-hasadékban futó közkedvelt, függőhidakkal felszerelt túraút végig járása felejthetetlen élmény, hiszen az utat a Hesdát-patak eróziós munkája alakította ki. A patak völgyében futó ösvényen haladva először a Sárga-tornyot érintjük, majd a 200 m magas sima laposfalú Falkolosszus mellett haladunk el. Útba esik még a Csorgó, a Danila-tó, továbbá a Kis és Nagy-Balika barlangok.

A Torockói-hegység hasadéka 1938 óta védett terület, ahol jégkorszaki, fekete-tengeri, pannóniai, sztyeppei, valamint alpesi növényfajok is gyakoriak. De állatvilága is nagyon változó, ugyanis több mint 320 lepkefajt azonosítottak eddig itt. A sziklafalakban továbbá 32 feltárt barlang van, s ezek közül a nagyságával kiemelkedik a Porlik-barlang.

Kopáncsi-puszta (2023)

A Csanádi puszták legészakibb része a Kopáncsi-puszta, amely egy klasszikus, száraz szikes pusztafolt. A területre jellemző még a fejlett padkás szikesek és szikerek. Emellett a Kopáncsi-puszta híres kékvércse fészkelőhely is, de a daru és récefélék vonulásában pihenőhelyként szolgál.

Montág-puszta (2024)

Természetvédelmi szempontból jelentős terület húzódik Nagyér és Ambrózfalva között, amelyre a Körös–Maros Nemzeti Park vigyáz. A ramsari területként számon tartott Montág-puszta lenagyobb részét egy nagy kiterjedésű időszakos mocsár, a Nagy-Zsombék foglalja el. A csapadékos években a vízzel borított területen ritka vízi és mocsár növények, állatok telepednek meg itt.

Hegyestű Geológiai Bemutatóhely (2023)

A Balaton-felvidék talán leglenyűgözőbb természeti csodáját bemutató Hegyestű Geológiai Bemutatóhely nem más, mintegy 50 méter magas, több millió évvel ezelőtt keletkezett bazaltkúp. A Monoszló és Zánka között elhelyezkedő 336 méter magasságú Hegyestűt a Káli-medence keleti kapujaként is szokták emlegetni.

A Hegyestű kialakulása kb. 8 millió évvel ezelőtt az alkáli bazaltvulkanizmusban, a késő-miocénben kezdődött, és a pliocén végén, pleisztocén elején fejeződött be. A hosszú vulkáni működés során a lassan lehűlő bazalt függőleges, jellegzetes, sokszögletű, oszlopos formájú repedezett. Az 1930-as évektől kezdték bányászni a sokkrétű kőzetet, amelyet végül, az erőteljes tiltakozások hatására, 1970-ben szüntettek be.

A nagyjából a felére letermelt hegyet az 1990-es években természetvédelmi oltalom alá helyezték, és geológiai bemutatóhelyet rendeztek be az egykori bánya területén. Napjainkban az itt álló fogadóépületben álállandó kiállítás tekinthető meg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park jellegzetes geológiai- és természeti értékeiről. 

A két szintes, hatalmas sziklafal csúcsára is lehetőség van felsétálni, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Balatonra és a Tapolcai-medence tanúhegyeire. A Hegyestű egyébként a 27 kilométer hosszú „Tűz útja tanösvény” egyik állomása is, a sétaút egyébként a térség vulkánjait, a régmúltat, az egykor itt munkálkodó hatalmas erőket mutatja be.

Figyelem! A Hegyestűre vezető tanösvény bejárása és a kiállítások megtekintése belépőjegyhez kötött!

Basa-kert (2023)

A babócsai Basa-kert hazánk egyik legérdekesebb természetvédelmi területe, ahol április végén csillagos nárciszok sokasága nyílik, és néhány napra beborítja, valamint illatfelhőbe burkolja a somogyi határt.

A Babócsa határában húzódó mintegy 13 hektáros Basa-kertbe valószínüleg a török idők került a csillagos nárcisz, amely fehér virágszőnyegként borítja be az itteni mezőket tavasz derekán. A história szerint a török hódoltság idején a helyi basa ültettette be nárcisszal háremhölgyei gyönyörködtetésére a terület. A babócsaiak a virágok tiszteletére minden évben Nárcisz napot is rendeznek. Az Európában is egyedülálló hatalmas kiterjedésű összefüggő nárciszmező a Duna-Dráva Nemzeti Park 1977-ben védetté nyilvánította.

Aranyosi tölgyfák (2022)

Az Aranyosi erdő Cserkeszőlő egyik védett természeti kincse, amely a település nyugati határában található.

Az Ős-Duna hordalékon elterülő homokierdőt az ősi növényzet visszatelepítésre hozták létre, ugyanis az 1800-as években makkokat ültettek a helyiek. Az időjárás és Az Alföldi állatvilág sajnos nem kímélte a kocsányos tölgyeket, és mára csak mindössze 11 fa maradt életben. A különleges terület azóta természetvédelmi státuszt kapott, mert az Aranyosi erdő fái a tiszazugi homoki tölgyesek utolsó hírmondói.

Nagy-Fertő (2022)

A cserkeszőlői Nagy-Fertő a település egyik védett természeti területe, ahol a szikes puszták jellemző állatai telepedtek meg.

A régebben is szikestóként számon tartott fertőbe a cserkeszőlői strand termálvize került bevezetésre, így az állandó vízpótlást biztosít neki. Mivel a kiengedett víz hőmérséklete magas, így a téli időszakban sem fagy be a vize, ezért fontos áttelelő helyként szolgál több madárfaj részére is.

Csépai-fertő (2022)

A Csépai-fertő egy 67 hektáros terület, amely még a folyószabályozás előtti vízi világgal rendelkezik. A nádasokkal körül ölet szikes vize (ha éppen van) nátrium-karbonátban gazdag, és inkább a Duna-Tisza köz lúgos tavaira hasonlít. A területen értékes mocsári és nádi madár fajok élnek, ezért a tó 1987 óta természetvédelmi terület, a Hortobágyi Nemzeti Park része.

A védett terület szabadon látogatható, 2021-ben még egy kilátót is építettek a partsáv mellé.

Maros-ártér (2022)

A Maros folyó hullámterében, Csanádpalota, Magyarcsanád, Apátfalva, Makó, Maroslele és Szeged határában fekvő ártéri erdők és gyepek alkotják együttesen a Maros-ártér területet, amely a Körös-Maros Nemzeti Park egyik védett területe.

A folyó ezen szakasza változatos élőhelyet biztosít a folyóvízi élővilág számára, mely érdekes elegyet alkot, hisz a hegyvidéki és a síkvidéki növény- és állatvilág egyaránt megtalálható a területen.

Királyhegyesi-puszta (2022)

A Maroshát egyik természeti vonzereje a Körös–Maros Nemzeti Park által 1989-ben védelem alá helyezett Csanádi-puszták. Az itteni füves vizenyős területek egy madárvonulási folyosó része, sőt az országban itt a legnagyobb a daruvonulás.

A Csanádi-puszták legdélebbi része a Királyhegyesi-puszta, amely változatos mikrodomborzati formákkal, és talajtípusokkal rendelkezik, ennek következtében sokszínű az itt megjelenő növényvilág is. A megmaradta nagyobb kiterjedésben szikes területek közé pedig fajgazdag löszpusztagyepek ékelődtek be. A Királyhegyesi-puszta a gazdag pókfaunájáról nevezetes, de jelentős túzok-, rétisas-, fecske-, egerészölyv-, vércse– és gyurgyalag populáció él itt.

Péteri-tó (2022)

A Péteri-tó egy természetes szikes tó, amely homoki ligeterdős, és szikes pusztai környezetben fekszik a Kiskunság egyik szegletében.

A Petőfiszállás határában, az E5-ös főútvonal mellett található három egységből álló tórendszert egykoron halastóként hasznosították. A tavak vízutánpótlását eleinte a Dong-ér csatorna biztosította, de így is a tó gyakran kiszárad, mert nem jön elegendő víz a csatornából. A halászati tevékenység a 60-as évek közepéig folyt a tavakon, de 1976 óta a természetvédelmi oltalom alatt áll a Péter-tó a körülötte található rétekkel és legelőkkel együtt. Ugyanis a tóparti nagy kiterjedésű nádasokban gazdag madárvilág talált otthonra az elmúlt évtizedekben.

A Petőfiszálláshoz tartozó 220 hektáros szikes tavon 2018-ban a helyi önkormányzat és a Kiskunsági Nemzeti Park rekonstrukciót hajtott végre, és a mederben lévő kereszttöltéseket elbontották. 2021-ben pedig a területen található kilátók és tanösvények megújultak, tovább újabb madármegfigyelők és turistautak létesültek.

Parajdi Sószoros tanösvény (2022)

A Parajdi sószoros Erdély egyik leglátványosabb természeti ritkasága, amely egy 60 hektáron elterülő természetvédelmi terület. A területen egy az itteni különböző sóformációkat, sósforrásokat, és a hagyományos népi sós iszapfürdőt bemutató ösvény is kanyarog.

A "Sószoros", lényegében a Korond-patak szurdokvölgye, amely a Parajdtól dél-nyugatra elhelyezkedő 576 méter magas Sós-hegyen található. Az egykori bányatelepen az emberi tevékenység és az eső hatására borotvaéles kősósziklák, sóformációk, sóbarlangok, sárfolyások alakultak ki. A csodálatos, millió színben és formában pompázó sókarsztos térszínt járva átfogó képet kapunk az egyik legrégebben használt ásványi nyersanyaunkról, a kősóról.

Az országos védettségű, geológiai természetvédelmi területet a Só-szoros tanösvény járja körbe és mutatja be a látogatóknak. A tanösvény állomásai többek között a régi bányatelep, a sós források, a sókarfiolok, a kősóban kialakult víznyelő, a sókitermelés, a sógerinc és a sós-agyagos iszapfürdők. Ezeket a felszíni formációkat több nyelven íródott információs táblák mutatják be, de a megtekintésük pedig belépőjegy váltáshoz kötött.

 

Tiszakürt-tiszainokai gyepek (2022)

A Tiszazug eredetileg egy mocsaras, lápos terület volt, amelyet a Tisza lecsapolása után jó minőségű termőtalajjá vált. Az agyagos, és homokos kistájat azóta szőlők és gyümölcsösök uralják, de megterem itt a búza és a kukorica is. A terület másik nagy értékei a természetes fűz-, nyár-ligeterdők és ártéri rétek, legelők alkotják. Az itt megtalálható hullámterek és a morotvák pedig számos értékes állatfajnak nyújtanak életteret. Ezek napjainkban a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó védett területek.

Farkaslaki-erdő (2022)

Bőszénfától délkeletre terül el a Farkaslaki-erdő, amely egy Természetvédelmi terület, és itt virágzik kora tavasszal a fokozottan védett kakasmandikó. 

A meseszép erdőben tavasszal még a hóvirággal, a kisvirágú hunyorral, a májvirággal, és a bókoló fogasírrel is találkozhatunk. 

A területen áthalad a piros keresztjelzésű turistaút, amely Bőszénfa és Sas-rét között vezet.