Nagy tavibéka (Pelophylax ridibundus)


A nagy tavibéka a legnagyobb termetű hazai békafajunk, amely testhossza elérheti akár a 15 cm-t is.
Az állat általában közép- vagy sötétzöld színű, a gerince mentén pedig gyakorta látható egy hosszanti vékony, világoszöld csík. A hangja is jellegzetes, ugyanis az erőteljes „kvark-kvark” szólamokat, mekegésre vagy kacagásra emlékeztető brekegéssel keveri, és ezt éjszaka és nappal egyaránt hallhatjuk.

Szürke légykapó (Muscicapa striata)


A szürke légykapó leginkább a tűlevelű és a vegyes erdők madara, de házak körül, kertekben, parkokban is megfigyelhető. A madár a fészkét öreg fák kikorhadt odúiba, épületek zugaiba építi finom növényi szálakból, de C-típusú odúban akár a kertünkben is megtelepszik.

Tiszakürti Arborétum (2020)


A Tiszakürti Arborétum az ország egyik kevésbé ismert szegletében, a Tiszazugban található. Az itteni fáskert telepítését az 1850-es évek elején kezdte meg a híres Bolza grófi család, és napjainkban a 60 hektár területű, 1200 fajt számláló növényállománnyal rendelkező park Magyarország legnagyobb arborétumai közé tartozik.

A Tige családba beházasodó Bolza fiú örökölte meg a tiszakürti vadászkastélyt, majd udvarházat kezdtek el építeni a régi vadászlak helyén, a református templom mellett. A Tisza árterébe pedig főúri kertet álmodtak meg, amelyhez Erdélyből hozattak kertépítőt, Tompa Mihály személyében.

A kert telepítéskor platánok, hársak, amerikai tölgyek, fenyőfajok kerültek elültetésre, de helyet kaptak az ország és Európa más vidékeiről származó növények is. Ebből a fás elegyből nem volt nehéz a későbbiekben arborétumot létrehozni. Az eredetileg kastélykertként funkcionáló parkot 1962-ben természetvédelmi területté is nyilvánították. 


1975-ben az eredeti arborétumot 10 ha-ral kibővítették, hazai erdőtársulások és amerikai vöröstölgyek telepítésével szegélyerdőt hoztak létre. Az így keletkezett belső szabadtereken, pedig a híres botanikusunk, Soó Rezső tervei alapján helyezték el a napjainkban is látható fás szárú növénycsaládok nemzetségeit.

Az arborétumban faszobrok is láthatóak, amelyek az 1974-1982 között itt működő fafaragó alkotótábor hagyatékaként maradtak itt. Ezek közül a művészi értékével kimagaslik Vas Csaba alkotása, a gyeptükör fölött szinte lebegő, közel 6 méteres, titokzatos mosolyú Niké (nimfa) szobor.


A park kiválóan alkalmas arra, hogy még sok-sok ideig gyönyörködhessünk és pihenhessünk a Tisza-vidék életerőt sugárzó fái alatt.

Rezes virágbogár (Protaetia fieberi)


A rezes virágbogár hazánkban gyakori, az alacsonyabb hegyekben, dombvidéken és a síkságokon is megél. Gyakran találkozhatunk vele erdőszéleken, tisztásokon, gyümölcsösökben és kertekben, lárvái elhalt lombfák tuskójában vagy nedves, humuszos fakomposztban fejlődnek ki.

Sárgafoltos gyászfarkaspók (Pardosa alacris)


A gyászos farkaspók a síkságoktól regészen a dombvidékekig gyakori, kedveli a nyíltabb tölgy ligeteket, és a napos és száraz erdőszéleket. A feketés színezetű hím felismerhető az előtestén látható széles, fehér kontrasztos középsávjáról.

Közönséges nappalibagoly (Euclidia glyphica)


A közönséges nappalibagoly hazánkban gyakori, amely a száraz és a nedves területeken egyaránt kedveli. Lápréteken, legelőkön és mezőkön első áprilistól augusztusig találkozhatunk a lepkével. 

Kecskebéka (Rana esculenta)


A kecskebéka a nagy és a kis tavibéka hibridje, ezért alaktani bélyegek alapján igen nehéz megkülönböztetni őket egymástól. Az állat színezete igen változatos, az alapszíne lehet zöld vagy sötétbarna fekete foltokkal és lécekkel.