Pallavicini család sírhelyét 2013-ban hozták létre a
sándorfalvi „felső” temetőben, de a város alapítójának kívánsága, hogy egy családi
sírhelyen nyugodjanak majd igen csak kalandos úton valósult meg végül.
1945. október 12-én Bécsig üldözték az ország egyik legnagyobb uradalmán közel egy évszázadon keresztül mintaszerűen gazdálkodó családot. Pedig Pallavicini Sándor 1879-ben, a nagy tiszai árvíz után a saját birtokán adott lehetőséget új élet kezdésére, ebből a tanyaközpontból alakult ki a mai Sándorfalva magja.
A Pallavicinieknek a Tisza melletti Ányáson már állt az 1850-ben
épült, temetkezési helyként szolgáló kápolnájuk, amelyet a II. világháború után
leromboltak. A család megmaradt tagjai a háborúk elől Csehországba
menekültek, és Sándort végül itt érte a halál. A családfőt a Jemnice kápolnájában temették el, de ezt az épületet 1945-ben államosították, a sírokat pedig lerombolták. A
család végső nyughelyéül szolgáló parcellát Alfonso Pallavicini hozatta létre a
sándorfalvi temetőben, és itt nyugszanak az 1789 után született családtagok.
„akik békében nyugodhatnak itt a földben, ami egykor
hozzájuk tartozott.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése