A articsókaevő tűzmoly Magyarországon mindenütt közönséges.
Az apró molylepke a nevét a hernyójának tápnövényéről kapta.
Aranyfarú zöldmoly (Scythris sinensis)
Az aranyfarú zöldmoly déli elterjedésű faj. A molylepkének két formája van, az egyik egy sima fekete szárnyú variáns, a másik pedig a jellegzetes sárga foltú példányok.
Mályva-busalepke (Carcharodus alceae)
A mályva-busalepke Magyarországon mindenütt előfordul, kedveli a meleg területeket, a pusztákat, és a kerteket. A lepke három nemzedéke áprilistól szeptemberig repül.
Selyemfényű bagoly (Polyphaenis sericata)
A selyemfényű bagolylepke kedveli a nyílt bozótos területeket, általában az erdők napos szélén, vagy cserjésekben fordul elő. A lepke első szárnyai élénk moha-zöld színű, míg a hátsók sárga vagy narancssárga, széles fekete sávval.
Közönséges díszesbodobács (Rhyparochromus vulgaris)
A közönséges díszesbodobács mindenütt gyakori, talajon és növényzeten egyaránt előfordul.
A melegebb évszakokban gyakran látni réteken, ősszel és télen pedig lakóházakba, pincékbe, fák kérgébe vagy kövek alá húzódik be.
Csupaszpók (Scytodes thoracica)
A csupaszpók meleg területek kedveli, ezért általában a házakba is behúzódik.
A pók teste halványsárga, amelyen szimmetrikus sötét foltok láthatóak.
A rovar nem sző hálót, hanem ragasztószerű méreganyagot bocsájt ki.
Káposztalepke (Pieris brassicae)
A káposztalepke április és október között gyakori vendég a
kertekben, de szántókon, réteken, és más nyílt területeken is megél. A hernyók
számára a termesztett növényeink közül a keresztesvirágúak, de elsőként a
káposztafélék szolgálnak táplálékául. A lepke fehér szárnyai erősen erezettek,
az elülső pár csúcsi része fekete, a nőstény szárnyain további egy-egy fekete
folt található.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)