Kocsó-kápolna és kálvária (2021)



A Kistelekről Ópusztaszer felé vezető út mellett áll a Kocsó József és felesége által építtetett neoromán kápolna. A szakrális épület, és a hozzá tartozó kegyeleti park múltja, sőt a felújítására létrejött összefogás is méltón hirdeti, hogy a várost vallásos, katolikus hitű emberek lakják.

A kisteleki temetőben helyet kapó kálváriakápolnát Kocsó József kereskedő és Gémes Teréz emeltette 1899-ben a község által átengedett telken. A Kálvária is ugyanekkor készült lakossági felajánlásokból, a Kocsó-család még egy keresztet is állítatott 1913-ban, így megteremtve a mai kegyeleti park alapjait. A kápolna és a kálvária a 70-es évektől fokozatosan lepusztult, ezért helyi összefogással 2000 és 2002 felfújtatták az épületet és kegyeleti parkká nyilváníttatták annak környékét. Az újjáépítéskor a kőműves munkákat Kothencz János végezte, a stációk helyreállítását helyi családok fizették, a képeket pedig Szombathelyi Árpád és Czakó János helyi festőművészek készítették el.

A kápolna mellet láthatóak még az öregtemető fejfái és síremlékei, de itt kerültek végső nyughelyükre az I. és II. világháborúban hősi halált halt katonák is.

Hősök temetője (2021)



A kisteleki temető mellett, a Kocsó-kápolna mögötti részre kerültek áthelyezésre a megszűnt öregtemetőben nyugvó I. és II. világháborúban hősi halált halt katonák sírjai. 2001 óta egy kishalmon álló fakereszt és egy emléktábla is része a parknak.

Kisteleki keresztek (2021)

Hősök keresztje
Temetői kereszt


 

Kocsó-kereszt, 1913
Ópusztaszeri úti kereszt


Templom előtti kereszt

Perceli iskola keresztje

Feketehalmi iskola keresztje, 1907

Temetői fakereszt

Kis meténg (Vinca minor)


A kis meténg vagy más néven kis télizöld a félszáraz, üde gyertyános–tölgyesekben, ligetekben gyakori. A növény virágai gyakran már március végén lilára festik az avart.

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)




A barna rétihéja kedveli a síkvidéki mocsarakat és nádasokat, ugyanis a fészkét nádszálakból építi. A madarat lehet látni a mezőgazdasági területeken és száraz gyepeken is, ahol pásztázva vadászik.


A héja tápláléka kisemlősökből, kisebb madarakból, fiókákból, tojásokból, békákból, és halakból áll.

Vöröshasú unka (Bombina bombina)

 A vöröshasú unka növényzettel sűrűn benőtt, gyorsan felmelegedő vízfoltok lakója.
Az unka háta barnásszürke, amelyen zöld foltok láthatóak, hasa pedig fekete fehér pontozással és rozsdavörös vagy narancssárga szabálytalan foltos.

Cseh kucsmagomba (Ptychoverpa bohemica)


A Cseh kucsmagombával erdőszéleken és erdőkben, bokros helyeken kora tavasszal, áprilistól júniusig találkozhatunk. A gombafaj a többi kucsmagombától jól elkülöníthető, mert a süvege a tönkkel csak a csúcsán nőtt össze, és a tönköt harangszerűen veszi körül.