Fájdalmas Szűzanya (2022)

A Haleszra vezető út mellett áll a Pieta ábrázolás, amely Szűz Máriát és Jézust ábrázolja.

A szobrot Isten dicsőségére és Mária tiszteletére emelte Gajzer Ferenc és neje, Hegyes Rozália, valamint leányuk, Jolán 1910-ben. A szobrot az idő vasfoga igen csak kikezdte, ezért megkezdték a műemlék felújítását.

Halesz (2022)

A Szelevényhez tartozó földesúri pusztákat 1797-ben kezdték meg szétosztani a hűbéres zsellérek között, akik szőlővel ültették be. Így jött létre a Halesz nevű határrész is, ahol a vagyonosabb kunszentmártoni, és csépai családok szőlősbirtokai húzódtak. A családok a településrészen kisebb házakat emeltek, és 1882-ben még egy haranglábat is állíttattak.

 Nagy hagyomány volt szőlőkben a Jézuskeresés, amelyet nagycsütörtökről nagypéntekre virradó éjszaka tartottak a haleszi haranglábnál.

Tiszazugi borkataszter (2022)

A Tiszazugi borkataszterhez Cserkeszőlő, Csépa, Szelevény, Tiszakürt, Tiszasas, és Tiszaug települések tartoznak.

Már II. András a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében megemlítik, hogy a Tiszazugban szőlőskertek találhatóak. Nem csoda mert a tájegység éghajlati sajátossága és nagykiterjedésű homokterületei miatt gyümölcs- és szőlőtermesztés számára kedvező volt már ekkoron is. Az első világháború után kezdődött meg a Bolza birtok felparcellázása, és az alig hasznosított homokon széleskörű szőlőtelepítés kezdődött meg. Ettől kezdve folyamatosan nő a szőlőtelepítési kedv, és kialakultak az ismert szőlős családok a Tiszazugban.

Kórhányi kőkereszt (2022)

A cserkeszőlői Kórhány dűlőben található műemléki és hagyományőrző szempontból is kiemelkedő kőkeresztet. 

A sóskúti kőből faragott keresztet Szabó Imre és neje Fazekas Rozália állíttatták 1911-ben, Dósa Lukács iparművész tervei szerint. A préselt vöröstéglából készült építmény a fülkéjében, a kereszten egy Krisztus is látható, amely Fadrusz-másolat

Öregszőlő (2022)

Tiszasason már az 1700-as évektől a határszéli homokháton jelentős szőlőművelés folyt. Ezek a szőlőterületeken „divat” volt úgynevezett „gunyhókat” építeni, de ezeket nem állandó tartózkodásra használták az gazdák. A kisházikó pihenőként szolgált, a nagy meleg elől, de ide menekültek az eső elöl is.

Napjainkban ezek a nyárilakok még felelhetők a tiszasasi Öregszőlőben, sőt hozzátartoznak település örökségi értékéhez, továbbá természeti és tájképi értékek is képviselnek.