Zeneiskola (zsinagóga) (2025)

A kiskőrösi zsinagóga vagy más néven „Kistemplom” 1915-ben épült, Szalvetter Mórné adományából és Klein Jakab közreműködésével. 1944-ben szinte a teljes kiskőrösi zsidóságot elpusztították ezért a szecessziós stílusú épület 1979-ben a városi tanács tulajdona lett. A zsinagóga átépítése után és napjainkban is zeneiskolaként és hangversenyteremként funkcionál. A Kistemplom falában látható egy márványtábla, amely a II. világháború alatt meghalt zsidó lakosságnak állít emléket.

Holokauszt emlékmű (2025)

Zsinagóga téren van felállítva Kiskőrös Holokauszt emlékműve, amelyet a Benyik-család állítatott 2023-ban. Az elpusztított zsidó mártírok emlékére készült „Élet fája” kompozíció Benyik Norbert, építész és színházi díszletkészítő alkotása.

Evangélikus templom (2025)

A kiskörösi evangélikus gyülekezet alapját a Wattay-család hozta létre, amikor felvidéki szlovák evangélikus családokkal népesítette be a törökdúlás alatt elpusztult települést. A város- és a gyülekezetalapító egy templomot is építtettet, de ezt az építményt 1730-ban a kalocsai érsek katonái felgyújtották és lerombolták.

II. József császár Türelmi Rendelet után, 1783-ban újra templomépítésbe fogtak a kiskőrösi evangélikusok. Az új templomépítéshez a Nagyrétből bányászott termésköveket használták fel. 1792-ben toronnyal toldották meg az épületet, de az nem sokra rá összeomlott. 1793-ban viszont tölgyfa oszlopokkal megtámasztott új tornyot készítettek, 1794-ben pedig kijavították a repedezett falú templomhajót is. 1875-ben a templomon nagyszabású felújítást hajtottak végre, ekkor épült a karzat és a szószék is. Az épület végül a mostani neogótikus formáját 1914-ben kapta, amely építésimunkáit Lehoczki János kiskőrösi származású építész végezte el.

1848-as emlékmű (2025)

A Nagy Imre téren látható emlékoszlop az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 100. évfordulója alkalmából készült. A Centenáriumi emlékműnek elnevezett alkotást később egy márványtáblával is kiegészítették, Gróf Batthyány Lajos mártír miniszterelnök születésének 200. évfordulójára, 2007-ben.

Szent József római katolikus templom (2025)

A kiskőrösi római katolikus egyház temploma 1826-ban épült neobarokk stílus. Az épület belsejében látható főoltár a 17. században készült barokk alkotás, rajta a Szent Ambrust és Szent Jánost ábrázoló hársfából készült szobrok állnak. A templom belső festés érdekessége, hogy Karol Malczyk a II világháború idején menekült lengyel festőművész a szenteket és a bibliai jelentek szereplőit kiskőrösi emberekről mintázva ábrázolta 1943-ban.

A templom belsejében különösen szép látványt nyújt még a Szent Lászlót és Szent Margitot ábrázoló színes ablakok, amelyek 2014-ben készültek. A karzat mellvértjén pedig a hősi halált halt Leányfalusi Károly kántor-hitoktató portréja látható. 

A templomnak toronyzenéje is van, amelyek 7:05 és 12:05-kor és 19:05-kor az ünnepkörnek megfelelő zeneszámok szólalnak meg.

Református templom (2025)

A kiskörösi református gyülekezet „Templomépítő Bizottsága” 1948-ban vásárolta meg az 1914-ben épült Első Dunavidéki Takarékpénztár épületét. A műemléket aztán átalakították, gyülekezeti terem és lelkészlakás rendeztek be benn, majd 1949-ben templommá is szentelték. A következő évtizedek alatt az öregedő épület megerősítették, renoválták és korszerűsítették. 2022-ben pedig átadták az új beton vázas, fával borított haranglábat.

Városháza (2025)

Kiskőrös egyik legszebb műemléképülete, a városháza 1893-ban épült Jakab Pál mérnök és Schön József építőmester irányításával. 1913.-ban az épületet Lehoczky János tervei alapján kibővítették, és ekkor nyerte el mai eklektikus formáját.

Petőfi Sándor (2025)

Kiskőrös központi terén áll Petőfi egészalakos bronzszobra, amely Szentgyörgyi István alkotása. A lanttal és karddal ábrázolt költő szobrát 1928. március 15-én, nagy ünnepség keretében avatták fel.

Szücsi-erdő (2025)

A kiskőrösi Szücsi-erdő az Alföldön őshonos éger-kőrises láperdők egyik jellegzetes képviselője, ahol rendkívül ritka növényfajok is élnek.

A Szücsi-erdő több, korábban is védett terület egyesítésével jött létre 1990-ben „Kiskőrösi turjános természetvédelmi terület” néven. Az égeres és magyarkőrises láperdőket, rekettyefüzeseket, lápréteket és kaszálóréteket magába foglaló terület hasonló összetétele Magyarországon már nem lelhető fel máshol. Napjainkban az erdőben sétálók olyan különleges virágokkal találkozhatnak, mint a nádi boglárka, a hosszúlevelű veronika, a mocsári aggófű, a vidrafű, a keleti békakorsó, a gyilkos csomorika vagy a különböző orchidea fajok.

Az égeres láperdőben a fák vízben állnak, a tőzeggel borított homokos altalajon mohák, páfrányok és egyéb lágyszárú növények telepedtek meg. A magasabb fekvésű részeket pedig tölgy-köris-szil ligeterdők uralják, valamint gyöngyvirágos tölgyes nyomait is fellehet felfedezni a kiskőrösi Szücsi-erdőben. A láperdők szegélyében két cserjefaj, a kutyabenge és a kányabangita is megtalálható. A kedvelt kirándulóerdő pihenővel is rendelkezik, sőt információs táblák is találhatóak a terület több pontján.

Őszi kikerics (Colchicum autumnale)

Az őszi kikerics nedves és nyirkos réteken ősszel nyíló, karcsú virága.

A hegyi kaszálóréteken általában tömegesen virágzik, szinte lilára festve a gyepet. Az őszi kikerics az Alföldön meglehetősen ritka növény, de Kis-Sárréten és Bihari-sík egyes részein is megtalálható.

Kiskőrösi szőlészet és borászat (2025)

Kiskőrösre az első szőlővesszőket a pusztára betelepülök hozták magukkal, hogy a futóhomokon meghonosítsák a szőlőművelést. A területen az évtizedek alatt sorra alakultak ki a gyümölcs és a szőlőt ültetvények, amelyek emlékeit az Öregszőlők, a Sivány dűlő, és az Agárhalom határészek nevei őrzik. A vízhiányos homoktalajon eleinte a Kadarka, a Piros Szlanka és a Juhfark szőlőfajtákat termesztették, majd később a támrendszeres szőlőkultúrák is megjelentek. Az egykori vályogból készült kis bortároló présházakat pedig modern pincék váltották fel. 

Kiskőrös 1987-ban kapta „A szőlő és a bor városa” címet, 1994-ben pedig megalakult a Kiskőrösi Gondűző Borlovagrend, amely tagjainak egyik fő célja a város és a helyi bor jó hírnevének terjesztése.

Váry-kripta (2025)

Csengődön az ótemetőben található a Váry-kripta, amelyben a dr. Váry Albert egykori budapesti királyi főügyész és családja nyugszik.

Emlékhely (2025)

A település délnyugati felében található egy emlékpark, amelyet a település történetében meghatározó szerepet játszó emberek tiszteletére alakította ki Csengőd Község Önkormányzata.

Magyarok Nagyasszonya római katolikus templom (2025)

A csengődi Magyarok Nagyasszonya római katolikus templom 1901-ben épült, klasszicista stílusban. Az egyhajós, homlokzati óratornyos templom délnyugati oldala félköríves szentélyben záródik.

Csonkatorony (2025)

Soltszentimre határában a szántóföldek közepén található egy Árpád-kori templom romja, amelyből a hajó- és szentélyfalai állnak még.

A műemlék pontos építési ideje nem ismert, de valószínüleg a templom alapja 11-13. században készülhetett. A román stilsú, szabadon álló, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom megépítéséhez főként a réti mészkövet, andezitet, andezittufát és római téglát is felhasználtak, az utóbbi valószínüleg egy dunántúli castellum építőanyaga volt. A 14. században a templomot átépítették gótikus stílusúra, ekkor készülhetett a három oldalon záródó nyolcszögletű szentély és a vastag lőrésszerű ablakok. 

A templomot és a körülötte elterülő falut a 16. századi török pusztítás során dúlták fel. A templom falait később a terület birtokosa, Blaskovits Sándor sokáig óvta, majd az 1960-as években romokat feltárták és konzerválták. 

Az egyházi épület maradványai napjainkban is dacol az idővel, amely környékét a Kiskunsági Nemzeti Park és a helyi önkormányzat tarja rendben. A Csonkatorony elé nem régiben egy kereszt is állítottak, amely Polyák Ferenc alkotása és Szent Imrét ábrázolja.

Református templom (2025)

A Szent Imre utcában található, kissé eldugott református templom 1936-ban készült klasszicista stílusban.