A Pannonhalmi Bencés Főapátság a magyar kereszténység bölcsője és fontos szellemi műhelye, amelyet 1996 óta az UNESCO világörökség helyszínei közt tartanak számon. Az apátság épületegyütteseit a kor legkiválóbb építészeti készítették el, ahol ma is olyan részek látogathatók, mint a román kori bazilika, a monostor barokk épületei, vagy a klasszicista könyvtár.
A pannonhalmi monostort Géza fejedelem alapította 996-ban, amelyet Tours-i Szent Márton tiszteletére szentelték fel. Az 1541-ben főapátsági rangot kapott kolostort a török háborúk idején végvárrá alakították, majd ezután mintegy fél évszázadig a szerzetesi élet szünetelt benne. III. Ferdinánd engedélyével Pálffy Mátyás indította újra az apátság életét a 17. százában, innentől kezdve indult meg kolostor felvirágoztatása és a szerzetesi könyvtár meglapítása.
Az épületegyüttesben az alapítás óta volt oktatás, de a világi diákok előtt 1921-ben nyitotta meg kapuit a pannonhalmi gimnázium. 1948-ban az itteni iskolát is államosították, amely a szocializmus idején is működhetett. Ebben az időszakban a szerzetesrendeket ugyan feloszlatták, de a bencések szigorúan megszabott létszámmal megmaradhattak. Pannonhalma a rendszerváltozás után nyerte vissza önállóságát, amelyet az alapításának ezredik évfordulóján II. (Szent) János Pál pápa is meglátogatott.
A millennium alkalmával pedig az UNESCO a világ kulturális örökségének részévé nyilvánította Pannonhalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése